Most egy kicsit tőlem nem megszokottan...
Lassan egy éve,hogy beadtam a Erasmus pályázatom Bécsbe/Linzbe. Amikor megtudtam,hogy megnyertem,kettős érzéseim voltak. Örültem is meg nem is. Lányok,barátok előtt féltem kimutatni,hogy örülök neki,de közben úgy nézegettem dolgokat,mintha utoljára látnám...
-Hát persze,hogy nem önszántamból pályáztam,némi otthoni rugdosással-bár ne kellett volna ennyit noszogatni! Miért féltem,miért gondolkodtam,mit fontolgattam? Semmi veszíteni valóm nem volt,nincs ki visszatarston,féltem,hogy elvesztem a barátaim?-Ugyan minek? Mindenki támogat,örülnek,ha boldogulok...nno meg magamért,képes voltam ellátni magam,képes voltam barátokat szerezni,képes voltam arra,hogy tudjak alkalmazkodni egy másik országban?!
Pár napom van-kezdem elhinni,hogy lassan vége,a sok jónak,annak a sok jónak amit itt kaptam,azoktól akiket megismertem...a gyakorlat,a gyerekek,a módszerek,bulik,barátok,gyönyörű helyek,Linz szépsége,az egyedi hangulata,az utcák,a karácsony,a hokimeccs,a közös főzések,bécsi kirándulás,hegyek,fel sem tudom sorolni,nem emlékszem mit és hol csináltam...
"Kimész,aztán majd annyira jól érzed magad,hogy haza sem akarsz jönni."- mindenki ezt mondta. Most mondjam azt,hogy igazuk van?! -Igen...ezt érzem.
-Itt kint élő magyarok között kialakult egy mondás...hogy aki egyszer Linzben eltölt huzamosabb időt,az vissza fog jönni! Rengeteg esetben így élnek kint magyarok...
Kicsit beszélnék BAlázsról...mert érdekes dolgokat mondott. Dönteni kell,mit akarsz,mit vársz magadtól...ki kell próbálnod magad!
Szó szerint nem tudom idézni,de valami ilyesmit mondott: Fel kellett adnia valamit,egy éve eldöntötte,hogy ki akar jönni dolgozni. Azt mondta nagyon nehéz volt elkezdeni, német nyelvtudás nélkül,kevés pénzzel... és egy ideiglenes lakhatási lehetőséggel. Minden kezdet nehéz...Azóta van lakása,tudott venni autót,kirándul,koncertekre jár beilleszkedik...és maradni szeretne.
Erre lenne egy példám,amit nagyon szeretek!
Önéletrajz öt rövid fejezetben
Letelt 5 hónap...mi ez,ahhoz a sok élményhez amit átéltünk együtt!!Utálom a búcsút a búcsúzkodást...ideggyenge vagyok ezekhez a dolgokhoz-szeretem őket,megszerettem őket,és ők is minket! Bandit is nagyon megkomáltam,ki a fene gondolta volna,hogy így állunk egymáshoz majd...a franciák,csehek,Gen,Sam,Lee mind baromi egy kedves csapat--volt! Innen jön a kérdés,éltre szóló vagy páff elfelejtjük egymást??
Minden kiderül egyszer!
Utolsó kommentek